Sziasztok!
Huh reggel 8-tól este 7-ig meg sem álltunk ma. Na nem csak azért mert végig dolgoztunk, hanem mert teljesítettük az igéretünket, hogy főzünk gulyást. És ha már csináltunk gulyást akkor csináltunk desszertnek magyar palacsintát, nem pedig amerikait. A receptet a netről szedtük le, kömény mag kivételével mindent találtunk a konyhában, na jó zsírt sem találtunk helyette növényi zsírt használtunk. Fél háromtól 6ig főzöcskéztünk a Lórival, közben Marek lejött segíteni. A palacsinta sütés azt hittem elmarad, mert minden tepsibe leragadt a tészta, pedig nem használtam sok cukrot. Szerencsére Marek mint nagy helyismeretű konyhás talált egy teflon tepsit. Onnantól már ment minden mint a karikacsapás. Még soha nem csináltam gulyás levest csak pörköltet, Lóri is csak 2-er szóval az elején kicsit izgultunk el ne csesszük. Megérte a fáradozást, mert szerintem nagyon finom lett, ezt abból is lemértük, hogy mindenki többször mert. (vagy csak ennyire jó fejek voltak :) Marek és Filip európiaiak lévén külön örültek, hogy nem hamburger volt :) Szóval mondták jövőre jöjjek vissza szakácsnak, de nem fogok :)
Még 3 munkanap van :)) Pénteken elmegyünk Naplesbe egy búcsubulira. Furcsa érzés, hogy 3 hónapig együtt éltem egy csomó emberrel és tudom, hogy szinte biztos soha nem fogjuk többet látni egymást az életben. De hát az élet az elmúlástól szép mondják az okosok, legyen igazuk :)
Lassan elkezdem olvasni az utikönyvet is :), hogy ne majd a helyszínen kelljen informálódni mit is nézzünk meg, illetve hova menjünk.
Mareket befogtam palacsintát tölteni :)
Megígértük hát csináltunk nekik :)
Sziasztok!
