Sziasztok!

Mióta nem írtam sok minden történt megpróbálom összefoglalni. Mivel múlthéten nem volt szabadnapunk a héten szerencsére 2-őt is kaptunk :). Az első szabadnapon esett az eső, de amúgy sem tudtunk volna menni sehova mert használták a tábori kocsit. Délután elmentünk Gatchhel a városba ruhapróbára. Mint mondtam hétvégén esküvő lesz és vettünk pincér/pincérnő szerkót, pontosabban nem mi vettük hanem a tábor. Én vizimentő leszek, de miután vége a munkámnak mennem kell segíteni a felszolgálásban szóval nekem is vettünk ruhát. Hát szerintem elég viccesen néz ki különösen mivel nincs makkos cipő mert arra nem volt keret, majd dorgóban leszek haha:) Kihasználva a szabadnapot meg a délutáni jó időt teniszeztünk, napoztunk, strandoltunk szóval "kipihentük" a fáradalmakat. Este megnéztük a neten, hogy mit érdemes a környéken megnézni és találtunk egy nemzeti parkot, ahol egy vízesés található. Mivel shoppingolni is akartunk és nem volt messze a bevásárló központtól a park megpróbáltuk összekötni a kettőt.

Éjjel nagyon hideg volt, annyira, hogy felébredtem arra, hogy mindjárt szétfagyok. Ilyen hideg még soha nem volt... Gyorsan félkómásan felvettem a pulcsimat és magzat pózban visszafeküttem aludni. Másnap marha rosszul éreztem magam rendesen megfáztam, meg szerintem a múltkori éjjeli fürdőzésnek is meglett böjtje. Reggel gyorsan bevettem egy gyógyszert aztán nekivágtunk a túrának. Először a vízesés felé vettük az irányt. Haladva az úton a táj egyre jobban átváltozott hegyvidékké. A környék télen síparadicsomként működik. Az egyik sípályán mely az út mellett feküdt nyáron lehet bobozni. Nem kellett kétszer mondani, hogy álljunk meg :) Mint kiderült ez észak-amerika leghosszabb bob pályája. Sífelvonóval kellett felmenni a hegytetőre majd onnan csúsztunk le. Egyszer már kipróbáltam Sopronban a nyári bobot, de ez kicsit más léptékű volt. Én mint jövendő mérnök arra gondoltam, hogy ez úgy van megtervezve ha a kedves felhasználó fékezés nélkül megy bele a kanyarba akkor sem lehet kiesni. Na ez nem igaz... Ki lehet, szerencsére ezt már megtanultam szóval most tapasztaltabban vágtam neki. Miután mindenki lecsúszott, kifolyt szemekkel nekivágtunk a vízesés felé. Akkor már elég szarul voltam lázasnak is éreztem magam. Ez azért volt jó mert mikor megérkeztünk a vízeséshez, vagyis a parkolóhoz, kiderült, hogy innen egy "rövedebb" gyalog úton lehet csak megközelíteni a vízesést. A rövid út azt jelenti, hogy 3 km-t kellett megtenni egy sziklás meredek úton fel a hegyre. Mikor ezt megtudtam egy lefele tartó túrázótól nagyon megörültem... Szerencsére a vízesés szépsége kárpótolta a szenvedéseinket. Lefelé a hegyről azzal szórakoztam, hogy minden szembejövőnek mondtam, hogy húúúú de messze van még innen :)

Miután nagy nehezen lértünk a parkolóba elmentünk shoppingolni. Megint sikerült rendesen bevásárolni... Szerencsére találtam ajándékokat is. Lórival azon nevettünk, hogy lassan annyit költünk, hogy Miamiban éhen fogunk halni pénzhiány miatt hehe :)

Ma vagyis csütörtökön újra munkába álltunk, amely nem csak mosogatást jelent mert a munkakörünk mióta elmentek a gyerekek megváltozott. Elsősorban az esküvőre kellet megtenni az előkészületeket: székeket padokat pakoltunk, fáklyákat helyeztünk el a táborban, kordonokat állítottunk stb...

Este többiek voltak vizisíelni sajnos mire én kerültem volna sorra besötétedebb, de holnap korán reggel még munka előtt lemegyünk kipróbálni már nagyon várom :)

Kis ízelítő a nemzeti parkból.

Ez lenne a szenvedésünk gyümölcse...:)

Na lassan fekszem mert holnap korán kelek, és ki korán kel vizisít lel :) pápá