HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ ezt most így kell kezdenem... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Na megnyugodtam... Szóval említettem régebben, hogy megyünk majd tandem ejtőernyős ugrásra. Most pénteken megtörtént, de ne szaladjunk előre kezdem a legelején.
Csütörtökön kiderült, hogy a pénteki ugrásra mégsem pénteken reggel indulunk, hanem csütörtök este. Mégpedig azért, mert a gyerekfelügyelők ha eddig nem írtam volna a gyerekekkel egy házban alszanak, és már rohadtul unják, ez végülis érthető... Tehát a vacsi után azonnal indultunk Lebanonba (ez a hely neve, tök vicces, hogy csomó idegen országbeli városnév van az államban :) ), ugyanis ott történt a pénteki a jeles esemény. Körülbelül 2 órányi autoútra van tőlünk. Mivel benne volt a pakliban, hogy sátorozni kell, és az én hálózsákom nem éppen megfelelő ezért beszereztem egy üveg smirnoffot hátha jól jön még... Bár szerencsére kaptunk szállást, azért jól jött... Ja amúgy már több napja folyamatosan esett, annyira nem volt kedvem sátorozgatni... Úgy vártam a jó időt péntekre, mint a szövetségesek a normandiai partraszállásnál. Óriási szerencsénk volt mert másnap tiszta ragyogó égbolt fogadott minket. De visszatérve csütörtök estére, nagy nehezen kisebb kóválygás után megérkeztünk Libanonba, majd miután elfoglaltuk a szállást a hangár, illetve a hozzátartozó bár felé vettük az irányt. Első benyomások roppant ijesztőek voltak. Az első ember akivel találkoztam egy részeg fickó volt akinek a fél lába hiányzott. Utána olyan arcok jelentek meg mint a sziget fesztiválon lévő punkok egy hét dagonya után... Mondtam is magamban, kiknek a kezébe adom az életem :D Nem teljesen erre számítottam. Lényeg a lényeg mindenki tök normális volt, bár szerintem nincs ki mindegyik kerekük, de nagyon barátságosak voltak, és ellátak mindenféle jótanáccsal a másnapi megmérettetésre. Mondták, hogy van egy Péter és egy Ivett nevű magyar pár akik már évek óta itt dolgoznak mint ugrók. Nagyon profik több ezer ugrással a hátuk mögött, még világbajnokságon is indultak. Mesélték, hogy már 25 éve nem halt itt meg senki, ettől nagyon megnyugodtam :D Elég sok pia fogyott én azért igyekeztem józan maradni, nem akartam másnaposan halálközeli élményben részesülni :D
Másnap reggel résztvettünk egy gyors eligazításon. Aláírtunk 20 millio papírt, szerintem amiról le lehet mondani, arról én lemondtam a szerződésben :D Nem volt olcsó, 3 heti munkabérembe került, de utólag azt mondom az élmény megfizethetelen. A papírok kitöltésnél bejött egy lány és hangosan megszólalt:
- Érti valaki amit mondok?
Nagyon vicces volt. Ivettel találkoztam aki Péterrel egyetemben Kaposvárról származik de már 10 éve kint élnek nyaranta amerikában. Utána hazautaznak a szülőföldünkre 1 hónapra, majd a Balin lévő házukban töltik a maradék idejüket. Elvitt Péterhez is körbevezettek a táborban. Nagyon vidám élet lehet ennyi őrült ember között. Egy bazi nagy lakóautoban laknak úgy mint mindenki más bent az erdőben. Mondták ha esetleg bármikor erre járnék nyugodtan nézzek csak be, akár ott is alhatok pár napot. Bár ez nem valószínű de azért udvariasan megköszöntem a lehetőséget, nagyon közvetlenek voltak. Mondták, hogy kb én vagyok a 3. magyar mióta ha jól emlékszem 6 éve itt dolgoznak.
Megkértem Pétert aki általában az ugrásokkor készít dvdket, hogy lehetőség szerint ő videózzon le. Szerencsére az irodában ezt eltuttuk intézni. Azért az ilyen emberekre mindig felnézek akik felmerik vállalni ezt a fajta életvitelt.
Az ugrásról sokat nem akarok írni mert a videot feltöltöttem a youtubre majd belinkelem a bejegyzés végén. Csak annyit, hogy nem nagyon paráztam egészen addig mig 1000 m magasságba nem kerültünk... Mondtam is magamban 3 hétig pucoltam a szart a wckben, hogy most én csináljak a gatyámba, én hülye... Aztán próbáltam nyugodt maradni. Ez egészen jó sikerült míg az ajtó kinyílt és becsapott a szél... Amugy 4200 méterről ugrottunk és 1 percig voltunk szabadesésben, majd 4-5 percig siklottunk az ernyővel. Kb 200km/h-val száguldottunk szabadesésben. Ilyen magasan már kicsit ritkább a levegő, meg ekkora sebességnél másképp kell lélegezni. Lényeg, hogy jó mély levegőt kell venni, nem kapkodni a levegő után. Csak sajnos az ember természetes lelőhelye nem az égbolt, ezért a kezdeti adrenalin bomba robbanásakor elfelejtettem az instrukciót, szóval kellett pár másodperc míg zuhanás közben összeszedtem magam, de szerencsére elég gyorsan sikerült, és utána már nagyon élveztem... ELKÉPESZTŐ VOLT :D:D:D
Ugrás után elindultunk vissza a táborba, persze mindenkinek az arcán kaján vigyor figyelt vissza :D Pont vacsira értünk haza, utána egyet teniszeztünk a Lórival, elmeséltem a srácoknak az élményeket ezt követően még pancsikáltunk a tóban sötétedés előtt.
Azon nevettem, hogy nemrég repültem életemben először most meg már ki is ugrottam. Ezekután a hazaut majd kutyafüle lesz :D
Holnap ismét meló de a mai ugrás szárnyakat adott :D, szóval újult erővel vetem bele magam a munka felhői közé :D
Még pár kép:
Ki mondta, hogy csak szárnyakkal lehet repülni? second edition :D
Igyekezz az égbolt zár - mondja a kispál :) Ezt lehet látni 4000 méter körül. Olyan mint a Google Earth csak kicsit élethűbb :D
És íme a video :D,
U.I.: Anyu mondtam, hogy nem veszélyes :D, csak a bungee jumping van hátra, már megvettük a kötelet is és kinéztük a hidat... :D Csak vicceltem, de ki tudja haha :D
Még annyit, hogy a szálláson találtam egy indiai pénzérmét, s mivel eddig úgysem volt szerencse érmém most már van. A cipőmben velem volt az ugrás során, mostantól mágikus erővel bír... :D
