Sziasztok
Huhh ez is megvolt. Mármint az esküvő. Örülök, hogy most a másik oldalról vagyis pincérként is kipróbálhattam magam egy esküvőn, legalább tudok véleményt alkotni. A véleményem az, hogy nem leszek pincér :) Na de kezdjük az elején az egészet.
Az előkészületek két nappal korábban kezdődtek. Az első este már volt egy kisebb mulatság a már korábban messzebbről érkezett vendégek számára. A menü homár volt. Kezembe vettem egy élő homárt, és megnéztük mennyire erős az ollója. Egy kétliteres palackra "ráharapot" es megtartotta. Bár gondolom amúgy sem volt olyan jó kedvében a kezemben :) Majd mutatok fotót. Elég fárasztó volt már az első nap is, mivel vacsi után elkellett pakolni a padokat, székeket, valamint irgalmatlan mennyiségű mosogatni valót kellett tisztára mosni. Ja amikor Lórival lepakoltuk a kocsi platójáról az asztalt, úgy hogy én éppen vettem le ő meg rajta állt a platón akkor a behúzott kézifék ellenére elindult a kocsi a tó felé az nem volt vicces :) Este 10re végeztünk.
Másnap vagyis az esküvő napján mivel sokan fürödtek a tóban vizimentő lettem. 10-től 16-ig kellett ügyelnem egy fából építetett emelvényen. Tisztára mint a béjváccsban. Ja és tűző napon teszem hozzá, olyan lettem mint a grillcsirke :) Előbarnulok Miamira hehe. Volt egy csaj akinek az egyik melle teljesen kilógott a fürdőruciból miután kijött a vízből... De annyira, hogy még a parízer is látszott ...:) Hát komolyan mondom majdnem leestem az emelvényről de szerintem ezt csak én vettem észre. Miután a munkám 4kor végetért, gyorsan lefürödtem kicsit pihiztem aztán mehettem pincérnek az új ruciban. Mint kiderült tök jó 100%-os neylon (egy kis ismeretterjesztő: Tudjátok miért neylon a neylon neve? Azért mert New Yorkból és Londonból származó kutatók fejlesztették ki és összerakták a városok kezdőbetűit) pincér inget sikerült venni. Élveztük is mivel szabadtéri lagzi volt egy nagy sátor alatt, de majd látjátok a képeken.
Az volt az első feladatunk mint pincér, hogy előételeket a tálcán tartva kellett korzózni az emberek között, illetve kínálni őket. Komolyan mondom nagyon kellett néha röhögnöm ahogy belenéztem az éhenkórász szemekbe kiolvasva hogy GYERE MÁR IDE BAZDMEG! Nehéz volt visszatartani. :) Volt egy fickó nem nagyon szégyenlősködött egy tálcát tuti benyomott persze több forduló alatt. A fő fogás paella volt amely egy spanyol nemzeti étel, és Nick főzte. Ez egy rizses cucc mely tele van tengeri herkenytűkkel, füszerekkel, zöldséggel. Szerintem marha finom lett. Szerencsére egy nagy asztalra volt kirakva svédasztalszerűen tehát nem kellett senkire ráburítanom a tányért :) Annyi volt a dolgunk, hogy poharakat kellett szedni, illetve a kancsókat feltölteni. Mivel nem volt elég pohár folyamatosan mosogattunk és hordtuk a bár részbe a tiszta poharakat nehogy elfogyjon. Persze közben mi is iszogattunk, hehe :) Ja, nem volt zenekar, hanem egy dévényi tibi bácsi korú dj pörgette a lemezeket. Azért azon nagyon beröhögtem mikor gangster rappet rakott be a násznépnek még a vacsi alatt. Vacsi után jött a menyasszonyi torta. Igazából nem nagyon volt más édesség, szóval nálunk az esküvők szerintem sokkal színvonalasabbak mint itt. A tortáról csak annyit, hogy annyiba került mint amennyit az egész nyáron keresni fogok a táborban... Még jó hogy nem nyúltam bele az ujjammal, hogy megkóstoljam hehe... Miután elfogyasztották a tortát megkezdődött a tánci tánci. Minket is táncra hívtak, mi meg kiéhezve egy kis jó bulira beálltunk (szó szerint meg átvitt értelemben is :) táncolni. Volt egy amerikai csaj aki Magyarországon élt 6 évet. Tök jó fej volt, kérdeztük hány éves erre mindig ezt mondta magyarul, röhögve: "Nem értem :)" István kicsit többet ivott a kelleténél és leesett a teraszról magával rántva egy csomó mindent... Én ezt már sajnos nem láttam, csak reggel mesélték. István mondta reggel, hogy fáj a háta de nem tudja miért. Hát mikor lejött reggelizni kiderült...
Az esküvőt követő napon vagyis ma "csak" annyi volt a dolgunk, hogy elkellett mosogatni a tegnapi maradékokat... Van egy idősebb pár a táborban, Marlen és Bob ők a tábor matuzsálemei. (Én csak Bob Marleynak hívom őket:). A tábor 102 éves, de szerintem már az alapkő letételnél jelen voltak. Marlene csodálkozott mikor lejött a konyhába, hogy már el is mosogattunk. Mondtam neki, hogy már mindent elvittünk a szeméttelepre :D Amúgy elvoltunk a mosogatással pár órát... Szerencsére most 2 lightos nap lesz, aztán jövőhéten már más rendezvének kezdődnek.
Adj egy csókot édes!
Héé pincér! A cipőt ne nézzétek azt nem adtak :P
A pár és a pereputty egy része.
Paella azaz a fő fogás.
Íme a torta.
Az első tánc...
Na lépek vacsizni, bye!
