Hát sziasztok!
Megjöttem épségben bár viszontakságoktól nem mentesen. Ugy döntöttem írok egy blogot nektek, hogy ha érdekel mi történt (illetve történik) velem ezen a nyáron itt az állítólagos álmok földjén. Sok mindenből kimaradok a nyáron, buli haverok fanta meg hasonló dolgok de remélem "kapok" helyette sok mást.
Hogy miért is jöttem ki, nem is tudom pontosan. Állítólag az ember nem azért utazik, hogy uj helyeket és uj embereket ismerjen meg hanem ,hogy az uj tapasztalatok tükrében saját magát illetve képességeinek korlátait fedezze fel. Na ez nagyon szentimentális lett, lényeg hogy remélem felejthetetlen nyaram lesz.
Már két napja vagyok itt de kezdem az utam elején. Bármennyire meglepő egyeseknek, még soha nem repültem ezért is vártam már nagyon. Reggel fél hétkor indultam hétfőn és 2 óra alatt Frankfurtban voltam.Ott volt egy kis parám mert a boarding ticketen (amit a becsekkoláskor kap az utas, csak azoknak akik nem repültek :), illetve a nyomtatott jegyen más terminál volt ráírva. Ez azért para mert Frankfurtban van europa legnagyobb reptere (fasza hogy egyből itt kellett átszállnom) és a két terminál a reptér két végében volt. Sikerült a legnagyobb idiótát megkérdeznem hogy most mivan, egy pakisztáni információs menekült személyében. Lényeg hogy sikerült megtalálni. A repülés azt hittem nagyobb durranás lesz, bár azért elsőre elég maradandó élmény volt, viszont a kiszolgálást igen élveztem. Rájöttem hogy nekem sztyuárdessz feleség kell :D. Egyfolytában mosolyognak. Szerintem ők még holtan is mosolyognak. Lényeg hogy kihasználtam a hivógomb által adott lehetőségeket, és megcsappantottam a whisky készletet (na jó nem rugtam be). Mellettem egy nagyon szigorú arcú napszemüveges arab fickó ült, nem mertem elaludni mert látni akartam ahogy nekimegyünk egy felhőkarcolónak. Szerencsére nem tette meg, mert látta hogy figyelem. Bostonba valo leszállást Franz barátunk a Lufthansa pilotája ugy érezte érdekessé teszi egykét dugóhúzval, kicsit elfehéredhettem sztem de azért sikeresen landoltunk. Gondolkoztam hogy mint a pápa megcsókolom a földet, de túl sokan néztek. Bostonba csak felkellett szállnom egy buszra ami elvitt Portlandba. Már a buszon észrevettem hogy itt minden bazi nagy. Az emberek a kocsik az autópálya, minden. Meg arra is rájöttem hogy azért alacsonyabbak a sebesség korlátozások mint nálunk, hogy tudjanak zabálni vezetés közben mert a buszból nézve konstatáltam hogy itt mindenki kajál és egymást érik a "drive through" kajáldák. Tehát a hír igaz sok a kövér, bár inkább csak az idősebbek az uj generáció sztem már jobban figyel. Miután megérkeztem Portlandba mondtam magamban, hogy eddig milyen könnyen ment minden. (hiba volt). Vártam hogy jönnek értem az emailben megbeszélt időpontban. 1 óra után kezdtem gyanakodni. Felhívtam a tábort, persze nem vették fel, de a köcsög telefon elnyelte a lovét. Utána hívtam egy általános segélyhívot, ott mondta egy gépi hang hogy ma már nem dolgoznak majd holnap. Anyád. Aztán többszöri telefonálás után felvették a tábori telefont, egy kedves nő hang kis hahotázással tudomásul vette hogy megjöttem és mondta hogy küldenek valakit. Egy szlovák srác 4 óra várakozás után meg is jött értem egy bazi nagy pick-uppal (ma vezettem igen böszme:) és egy laza sorryval elintézte. Azt hittem kinyírom. Megérkeztem a táborba itteni idő szerint 23-24 körül. Épp ice-cream party volt, kicsit furcsa volt ennyi idegen közé cseppeni, de mindenki nagyon kedves volt. Mintha csupa stewuardes vett volna körbe. Hát ez volt az utazás. Ha még mindig olvasol akkor vagy tényleg érdekel mivan velem vagy kurvára ráérsz :D. Most mára ennyi mert sok mindent csináltam ma és kicsit el is fáradtam de majd még leírom a többi dolgot, holnap vagy holnapután nemtudom hogy lesz időm. Legyetek jók, bulizzatok sokat fíl dö szánsájn páááá
